Madarasi Hargita

Beküldte Csilla - 2024, január 22 - 10:17
 
Hosszú volt az út, a hegytető
sóhajába gyűlt az álom,
homlokán a múltat szenvedő
gond-redő szegény hazámon. 
 
Itt a mély szavunkra fölköszön,
és a szívre rápecsétel,
kopjafás, maroknyi földrögön
vár Tamási, Ábelével.
 
És a térd, a hang, ha megremeg,
árulóvá úgyse válok,
vannak még alant gazemberek,
vén briganti surgyelánok.
 
Székelyek honának szent helyén
zúg a fenyves, lelke fény, remény. 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2024, január 22 - 14:58

Ó, de gyönyörűséges! :)

Csilla képe

Csilla

2024, január 22 - 18:41

Köszönöm, hogy olvastad! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

lnpeters képe

lnpeters

2024, január 22 - 20:15

Gyönyörű!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

...

2024, január 23 - 12:45

Lélekremegtető!

Csilla képe

Csilla

2024, január 23 - 21:52

Köszönöm, kedves Laci és Imre! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Vaskó Ági képe

Vaskó Ági

2024, január 24 - 06:53

"zúg a fenyves, lelke fény, remény. "

Reményt sugárzó sorok!
Köszönöm!

Vaskó Ági

egyszeruen

2024, január 24 - 11:54

Nem ám sorban állok, hogy véleményt írhassak, de különcként itt hagyom, ami a tartalom, tetszik nekem nagyon!

hubart képe

hubart

2024, január 24 - 14:11

A briganti surgyelánok miatt tartunk ma itt, de a Tamásik, Ábelek reménysége tovább él az ilyen költőkben, mint Te vagy, drága Csilla! Nagyon szép  a versed, szeretettel gratulálok! :) 

 

 

Csilla képe

Csilla

2024, január 24 - 21:14

Kedves Ági, Katalin, Feri, szívből köszönöm, hogy itt jártatok és írtatok! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/