Madarasi Hargita
Beküldte Csilla - 2024, január 22 - 10:17
Hosszú volt az út, a hegytető
sóhajába gyűlt az álom,
homlokán a múltat szenvedő
gond-redő szegény hazámon.
Itt a mély szavunkra fölköszön,
és a szívre rápecsétel,
kopjafás, maroknyi földrögön
vár Tamási, Ábelével.
És a térd, a hang, ha megremeg,
árulóvá úgyse válok,
vannak még alant gazemberek,
vén briganti surgyelánok.
Székelyek honának szent helyén
zúg a fenyves, lelke fény, remény.
Hozzászólások
hzsike
2024, január 22 - 14:58
Permalink
Ó, de gyönyörűséges! :)
Ó, de gyönyörűséges! :)
Csilla
2024, január 22 - 18:41
Permalink
Köszönöm, hogy olvastad! :)
Köszönöm, hogy olvastad! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2024, január 22 - 20:15
Permalink
Gyönyörű!
Gyönyörű!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
...
2024, január 23 - 12:45
Permalink
Lélekremegtető!
Lélekremegtető!
Csilla
2024, január 23 - 21:52
Permalink
Köszönöm, kedves Laci és Imre
Köszönöm, kedves Laci és Imre! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Vaskó Ági
2024, január 24 - 06:53
Permalink
"zúg a fenyves, lelke fény,
"zúg a fenyves, lelke fény, remény. "
Vaskó Ági
egyszeruen
2024, január 24 - 11:54
Permalink
Nem ám sorban állok, hogy
Nem ám sorban állok, hogy véleményt írhassak, de különcként itt hagyom, ami a tartalom, tetszik nekem nagyon!
hubart
2024, január 24 - 14:11
Permalink
A briganti surgyelánok miatt
A briganti surgyelánok miatt tartunk ma itt, de a Tamásik, Ábelek reménysége tovább él az ilyen költőkben, mint Te vagy, drága Csilla! Nagyon szép a versed, szeretettel gratulálok! :)
Csilla
2024, január 24 - 21:14
Permalink
Kedves Ági, Katalin, Feri,
Kedves Ági, Katalin, Feri, szívből köszönöm, hogy itt jártatok és írtatok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/