Magány

H.Gábor Erzsébet
Magány
 
Egyedül ül a szirteken,
lefelé néz a völgy felé,
magánya fojtó intelem,
megadva áll az ősz elé.
 
Sápadt levelek, gyűrt virág,
múlik a nyár az indián,
léte megdermedt jégvilág,
pedig a fényből nincs hiány.
 
Ragyog a Napja - hogy ragyog!
- lenne helyette árny, de lenn! -
kifosztott szíve úgy sajog,
boldogság itt már nem terem.
 
Kellene két kar, s illatok,
csillogó szempár, tűzparázs 
- nem ilyen szirti jégcsapok -,
s egekig érő láva láz!
 
Tágas a tér, de nincs helye
- fizetni tán még van remény -
vágyna a völgybe messze, le,
vár tán, ki enyhít mély sebén.
 
Letérdel - Istent áldani,
ajkán egy csendes, szép ima
- elégtek rég a szárnyai -,
sebzetten indul élni ma.
 
2014.08.26. 
 
 
 
 
 

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Még a magány is megszépül a tollad nyomán!Gyönyörű!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Katám! 

Szeretetteljes ölelésem.

Zsike :)

Szepesi Zsuzsanna képe

...múlik a nyár, az indián...mégsem kesergő! Gratulálok, kedves Zsike!

Szeretettel:

Szepesi Zsuzsanna

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Zsuzsi! Szeretettel fogadtalak nálam:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Nagyon szépen leírtad, tetszett.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm Neked is, kedves Erzsike!

Szeretettel láttalak nálam:Zsike :)

hubart képe

Ó, de szép! Mindig öröm Tőled olvasni! 

hzsike képe

Köszönöm Feri,  a kedves szavaidat. Örülök, hogy így érzed.

Szeretettel fogadtalak ma is.

Zsike :)

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép kedves Zsike.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

hzsike képe

Köszönöm Neked is, kedves Rózsa!

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

A szomorú csendes magány.
Olyan szépen írtad, hogy már nem is fáj annyira a sajátom.
Szeretettel olvastalak, poéta ölelésem: Maria

hzsike képe

Köszönöm a kedves szavakat, Mariám. Örülök Neked.

Ölelésem:Zsike :)