Május elseje

Ez a vers nem jött volna létre, ha fabijoe barátunk nem írja meg a magáét.

A munkásosztály rég aludni tért,
s adná a gyárat egy jobb életért.
Az álma kínzó, s nincsen ébredés,
ha van remény, már az is oly kevés.
 
Hagyná a gyárat, s nem bánná bizony,
ha ember módra élne boldogon.
Az öntudat? Megette a fene,
ha éhezik az ember gyermeke.
 
A pénz az úr. Most a tőke diktál.
Az se' baj, ha üres már a kincstár.
Azt ígérik, élhetsz majd gondtalan.
És közben, egyre több a hontalan.
 
Még remélsz, hogy tán újra felragyog,
de neked szürkék már a csillagok.
Nincs mi a csődtől még megmentene.
Hol vagy te régi május elseje?