Makáma, próza, kép és szabad vers

Forrás:
http://magyar.fazekas.hu/pdf.php?page_id=161
Makáma

A makáma: rímes próza. A szöveg verssorokra tagolódik, a sorvégek összecsengenek, de a szöveg minden (vagy csaknem minden) egyéb vonatkozásában prózai. Az arab irodalomban született.

Például: Mindazonáltal én megkísértem, - úttörőnek bukni is érdem; - aztán meg nem szabad-e, kérdem - prózát versben írni - már így ni! - mikor annyi verset írnak prózában - a két nemes magyar hazában, - de kivált mostanában.

Juhász Gyula.
Makáma

Nagyérdemű közönség! - Szép hölgyek, jó urak, tessék, tessék! -
Panorámában látható minden nevezetesség. - A világ minden szépsége
és csodája - és minden szépség és csoda koronája: - a női nemnek
varázsa és bűbája! - Itt szunnyadnak az álmok és a vágyak, - melyek
táncba vitték egykor a bokákat, - ezer évnek ritmusa itt szunnyad,
- várva jeladását valami mágusnak. - Itt alszik, mint boldog
Csipkerózsa, - sok mindenféle muzsika és nóta, - itt megfagyott a
táncnak üteme - és várja, hogy fölengessze a zene. - Itt alszik
Judit, akinek haláltánca - megváltást hozott egykor hazájára, -
itt alszik Salome hercegkisasszony, - itt alszik a királyi Aida, -
itt alszik Mona Lisa, - itt alszik a szelíd Mária Antónia, - itt
alszik a szilaj Carmencita, - az édesbús Vecsera Mária - és a tűzről
pattant Dobó Katica - és a diadalmas Cinka Panna. - De íme, itt az
éjszaka, - valami rejtelmes muzsika szavára, - úgy érzem, álomba
ringatózom - s ők akik nem élnek, - mintha varázsütésre ébrednének.
- A régi táncok lelke feltámad, - a régi gyönyörűség és régi bánat
- felcsendül lelkünkben - és felpezsdül tagjainkban. - Szép hölgyek,
jó urak, - már mozdul is e sok bűvös alak, - a mester hadd pihenjen,
- a tánc induljon és a zene zengjen!

A prózavers  olyan költői szöveg, amelynek a formája próza, de a hangvétele ihletett,
 és poétikai eszközök (pl. képek, alakzatok) szerepelnek benne.
 Somlyó György: Mese egy nehéz pillanatról
 Pl.:Előttem az íróasztal, az ablakon túl a koratél szürkésfehére, mellettem a telefon
békés zöld szörnyetege most nem sziszeg rám, nem történt semmi különös. 

  Nagy László
Jönnek a harangok értem
 Harangok, harangok — ajkukhoz féreg nem érhet. Harangokat nem lehet megfertőzni.
 Agyvérzés foltjaival nem remegnek. Szívgörcs nem öli meg őket. Alvó csillagok s
 baglyok alatt szólnak a harangok, bongnak, rengve csikorognak tengelyükön.

http://indavideo.hu/player/video/443ae1e344 http://indavideo.hu/player/video/443ae1e344

  képvers  (kalligramma): olyan költemény, amely vizuális megformálásával is többletjelentéseket fejez ki. A hangritmust az illusztráció és a különös elrendezés helyettesíti vagy kiegészíti.
 Pl.:  Apollinaire: A megsebzett galamb és a szökőkút (Fordító: Radnóti Miklós)
Nagy László: Önarckép

Melánia Dombyné Szántó képverse facebooc

 
A  szabad vers

  Régebbi változatában (mely a XVII. századi francia irodalomban virágzott, a neve itt „verse libre” volt)
 olyan verses szöveget jelentett, amelyben különféle ritmusok jelentek meg,
 egységes ritmusrend azonban nem.
A franciáknál a leggyakrabban a váltakozó hosszúságú jambikus verssorokat tekintették ilyennek.
 A magyar irodalomban Petőfi is alkalmazta.
 A szabad vers XX. századi modern  változata (angol nevén „free verse”, úttörője XIX. századi amerikai Whitman)
 még kevésbé alkalmaz ritmuselemeket. A szöveg verssorokra tagolódik, egyéb akusztikai jellemzője nincs, legfeljebb a zárlatokban.

 Sötét a város, ráfeküdt az éj.

Más tájakon kalandoz a hold,

 S a csillagok behunyták Arany szemeiket.

 Olyan fekete a világ,

  Mint a kibérlett lelkiismeret.
                 (Petőfi Sándor:Az apostol)

Sárga gyümölccsel hajlik
és vadrózsával telten
a tóba a part,
ti boldog hattyúk;
és csóktól ittasan
csobban meg fejetek
a szentül józan vízben.

       (Hördelrin: Az élet fele)