Mandragóra...

Kezed egy gyermeké, lábad, mint asszonyé,

arcod az emberé, mégsem válsz emberré...

Rejted a titkokat, bujdosol, riogatsz,

szerencse gyökere, lázhozó gyötrelem

Nem nősz te akárhol, bitófa árnyékán

tolvajok tetemén, testeknek vizenyén...

Kiáslak éjfélkor, jajgass csak, siránkozz!

Nem hallak nem látlak, kitéplek kutyákkal...

Fekete szurokkal, fekete kendővel,

fülembe sulyokkal, szememen lepellel

 Szakítom lábadat, tépem a kezedet

veszem a lelkedet, bűvös leheleted...

Lemoslak bő vérrel, levével a hegynek,

fürdetlek patakban, csillag alá vetllek.

Felöltöztetnélek, hófehér ruhába,

lesz rajtad meglásd csak, ingecske, gatyácska...

Szerelem virága, életnek gyökere,

leszel e titkoknak s jövőnek hírnöke…

vár-e majd boldogság, öröklét, gazdagság,

egészség, vigaszság, és meddig tart a jóság?...

Belőled, ha vennék, édesedne  emlék

múlna a fájdalom, minden baj, ártalom?

Angyalok itala, ördögök étele,

jóság, és gonoszság, testednek rejteke

Szerelem virága, gyógyító beléndek,

ebben a világban,meghalnék teérted...

"Legyél a mindenem, legyél a hírhozóm,

fekete démonom, hófehér angyalom...”

Ne gyötörj rémálom, éj-sötét ne szállj rám

pokolból árnyakkal, lelkemre szárnyakon...

Fájdalom ne kínozz, gyöngéden gyötörj meg

 ha szépen nem hívlak, ha mégsem kereslek ...

Átkokkal sosem jöjj, szerelem gyökere.

Áldással, bőséggel, földre dicsőséggel

Ha jössz is, éjfélkor...üssön csak az  óra,

mikor engem találsz, titkos mandragóra.