Meddő talány
Beküldte hubart - 2019, január 20 - 14:20
Ha már a kezdet kezdetén
a bánat sír e tollhegyen,
miért is írok verset én?
Azért, hogy eggyel több legyen?
Ugyan, ma már kit érdekel
e sok szemét, a holt papír?
A polcon úgy sem férnek el,
s az élet sokkal jobbat ír!
A vers, a könyv csupán kacat,
a tűzben ékes lánggal ég,
a tinta rajta folt, maszat,
elég lesz ebből, már elég!
Nevetni, sírni, írni kár,
fölösleges az érzelem,
legyél kimért fakír, szikár,
és szenvtelen, sőt: szemtelen!
A rámenősé itt a tér,
övé a vár - ha dús -, a lány,
s a régi szép kor visszatér,
mit ér a rím, e bús talány?