Mégis elhiszem

Beküldte Csilla - 2016, február 12 - 21:39
 
Csendem ringat el, fáradt nappalok
árnyát járva is tőletek lopok
csöppnyi kis mosolyt, álmot, emberek!
Szívre röppenő tűnő perceket;
 
és ti mégis úgy nyargaltok tova,
mintha nem másban volna otthona
arcotoknak; vagy szűkmarkú a vágy,
s adni képtelen tiszta önmagát?
 
Mégis elhiszem, egyszer rám nyitod
ajtómat, talán, sárga nárciszok
illatát hozod, átnyújtod nekem,
hogy szemed, szemem egymásból egyen.
 
Felragyog a Nap, lelkek hajnala,
nem lesz több titok, mit bevallana
szád, mert lesz időd másokra, magad
szétosztva leszel teljesen szabad.
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2016, február 12 - 22:15

 Finoman , árnyaltan bontod , bonyolítod a hit útját és erejét...A "mégis" küldetés-szerepét!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2016, február 13 - 11:04

Gyönyörű vers, Csillám, engem is elringattak szép soraid. Minél többet adsz, annál gazdagabb leszel...

és:  "magad szétosztva leszel teljesen szabad..." Csodálatosan megfogalmaztad.

Szeretettel gratulálok.

Zsike :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, február 13 - 13:37

Szép, Csilla, a gondolat is, a megvalósítás is. Gratulálok.

hubart képe

hubart

2016, február 13 - 15:22

Nagyon szép! Gratulálok! 

Csilla képe

Csilla

2016, február 13 - 22:06

Nagyon örülök, hogy tetszett Nektek! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, február 14 - 19:02

Szép versedhez szeretettel gratulálok, kedves Csilla.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Csilla

2016, február 15 - 15:43

Köszönöm a figyelmedet, kedves Hespera! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/