Megpihenni kéne már

H.Gábor Erzsébet
Megpihenni kéne már
 
Megpihenni kéne már talán,
megkötözni kerge vágyaim,
csonkra nyesni büszke szárnyaim - 
s eltökélve éber éjszakán,
veszni hagyni égi fénycsatám.
 
Vaksötétbe' várni holnapot,
s hogyha majd a semmi eltemet -
elfogadni szürke csöndemet.
Hull a könnye, sír a nóta ott,
ég a kotta - mégse lázadok. 
 
Elcsitulni kéne már talán,
mélyre zárni kósza dallamot,
nem baj az, ha csendbe’meghalok;
jégbe rejtve tűz a tél taván -
néma pinty a kerti almafán -
 
az leszek, ha nem megyek tovább!
Hogyha már a sorsom ez, nekem,
szép szavakba bújva megteszem;
s verseimbe öntve új csodát
rím ragyogja át a bú porát.

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  Abszolult Szépség, Ilyet!? Elakadt a hangom!! nagyon- nagyon mélybe véső!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Katám! 

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Nem is tudnék, csak szuperlatívuszokat írni!

Megérintő közelségben van versed minden sora!

Köszönöm az élményt: Maria

hzsike képe

Örülök, hogy Te is közel érzed magadhoz a gondolatokat. 

Szeretettel fogadtalak, kedves Maria.

Zsike :)

M. Karácsonyi Bea képe

Szépséges nagyon.

Ölellek.

hzsike képe

Köszönöm szépen, Seám.  Ölellek én is.

Zsike :)

hubart képe

Nagyon szépern fűzöd a szavakat, jól építed fel a gondolatvárat, a forma pedig mesteri. Szeretettel gratulálok!  :)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri! Nagyon örülök, a kedves szavaidnak. :)

Szeretettel fogadlak mindig.

Zsike :)