Miattad szorít

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, január 8 - 12:40

Miattad szorít szívemnek tája,

nélküled kopár szerelmünk fája.

Álmomban most is szárnyalok veled,

s elhaló hangon suttogom neved.

 

Süket hajnalok csendjébe bújok,

legbelül mégis rezdülnek húrok.

Ha dallamokat gyengéden játszol,

lelkemről lehull a magányfátyol.

 
 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 8 - 16:58

Szép bársonyos sorok. Mindig szép, lágy verseid vannak.

A kopasz szó nekem picit kilóg...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2014, január 8 - 20:20

Kedves Sea!

Köszönöm, hogy így érzed, igyekszem, másik szóval helyettesítettem azt a részt.

Szeretettel Erzsike 

hubart képe

hubart

2014, január 8 - 20:12

Ez nagyon tetszik, Erzsike! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2014, január 8 - 20:23

Kedves Feri!

Kedves vagy, öröm nekem is, ha tetszett. Visszatértem a gyökerekhez.

Szeretettel Erzsike