Miattad szorít
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2014, január 8 - 12:40
Miattad szorít szívemnek tája,
nélküled kopár szerelmünk fája.
Álmomban most is szárnyalok veled,
s elhaló hangon suttogom neved.
Süket hajnalok csendjébe bújok,
legbelül mégis rezdülnek húrok.
Ha dallamokat gyengéden játszol,
lelkemről lehull a magányfátyol.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2014, január 8 - 16:58
Permalink
Szép bársonyos sorok. Mindig
Szép bársonyos sorok. Mindig szép, lágy verseid vannak.
A kopasz szó nekem picit kilóg...
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 8 - 20:20
Permalink
Kedves Sea! Köszönöm, hogy
Kedves Sea!
Köszönöm, hogy így érzed, igyekszem, másik szóval helyettesítettem azt a részt.
Szeretettel Erzsike
hubart
2014, január 8 - 20:12
Permalink
Ez nagyon tetszik, Erzsike!
Ez nagyon tetszik, Erzsike!
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 8 - 20:23
Permalink
Kedves Feri! Kedves vagy,
Kedves Feri!
Kedves vagy, öröm nekem is, ha tetszett. Visszatértem a gyökerekhez.
Szeretettel Erzsike