Minden éjjel
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, március 20 - 13:29
Minden éjjel közelebb
lopakodik a halál,
mohó pillantásától
olyan bús, gyenge leszek.
De nem! Nem adom lelkem!
Várjon még a jussára,
s én addig is, mint mindig,
megadón tűröm sorsom.
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2017, március 20 - 14:59
Permalink
Erzsikém! Keményebben: ha
Erzsikém! Keményebben: ha várjon, akkor a nem adást erősítsd, ne a tűrést!
Szepesi Zsuzsanna
Nagygyörgy Erzsébet
2017, március 20 - 15:05
Permalink
Kedves Zsuzsi!
Kedves Zsuzsi!
Szokták mondani, a sorsunkat nem kerülhetjük el, én ilyen megadó fajta vagyok, mostanában sokat mélázom dolgokon...
Erzsike
Szepesi Zsuzsanna
2017, március 20 - 15:43
Permalink
Szép és tartalmas versek
Szép és tartalmas versek születnek e mélázásból, Erzsike! :)
Szepesi Zsuzsanna
Nagygyörgy Erzsébet
2017, március 20 - 15:48
Permalink
Kedves Zsuzsi!
Kedves Zsuzsi!
Örülök, ha így látod, én, magammal szemben elégedetlen vagyok mindig...
Erzsike
Szepesi Zsuzsanna
2017, március 20 - 15:43
Permalink
Szép és tartalmas versek
Szép és tartalmas versek születnek e mélázásból, Erzsike! :)
Szepesi Zsuzsanna
Szepesi Zsuzsanna
2017, március 20 - 15:43
Permalink
Szép és tartalmas versek
Szép és tartalmas versek születnek e mélázásból, Erzsike! :)
Szepesi Zsuzsanna
Nagygyörgy Erzsébet
2017, március 20 - 18:08
Permalink
Kedves Zsuzsi!
Kedves Zsuzsi!
Köszönöm, ha így látod...:)
Erzsike