Mint pókfonál...

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2014, január 19 - 22:52

Arcom öledben, ég fej felett,
csillagkontyos az éj.
A fűben vagyunk. Szemünkbe hegedt
a vékony holdkaréj.

Most miénk bársonyneszek titka,
csendünk ül a tájon
- elnyúlt, árnyékszerű földkalitka
a szíven és májon.

S hallgatásunk opál, mint a köd,
a rét minket csodál,
és naponként szerelmünk újraköt,
mint fénylő pókfonál.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, január 20 - 08:50

 Nagyon tetszik!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Braunel

2014, január 20 - 09:42

Ez nagyon tetszett kedves Sea!

Talán a "májon" rímen gondolkodnék el, mert ott egy kicsit kizökkentem... Nem a rím miatt, mert az jó. Hanem maga a szó jelentése... Gondolkodtam, hogy mi rímelne a tájon szóra, de nem jutott eszembe semmi...

De ez akkor is egy nagyon jó vers.

Gratulálok!

hzsike képe

hzsike

2014, január 20 - 10:15

Ez nagyon gyönyörűséges, Seám! Jóérzéssel olvastam. ( a májon én is gondolkodnék...pl."átfon" stb...)

Szeretettel voltam Nálad, nagyon tetszett!

Ölellek: Zsike :)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 20 - 12:04

Kedvesek vagytok, köszönöm, hogy itt jártatok!Kata, Erzsike, Branuel.

Igen, lehetne valami más is a májon helyett, de akartam egy erős képet,  szót, és a szívet,  mint belsőszervet is ábrázoltam, így  a májjal együtt, ami olyan kicsiny  a szerelemhez és a csillagbolt és univerzumhoz képest.

Mikró és makro....Tehát valami szokatlant akartam...

barnaby képe

barnaby

2014, január 20 - 12:05

Hatásos vers.Gratulálok:B:)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 20 - 12:14

Köszönöm.:)

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, január 20 - 17:31

Remek!

A májtól viszont kikészültem:))))

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, január 20 - 18:19

:)))Köszönöm szépen Irénke, hogy olvastál.