Mint tenger a stéggel

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2014, május 4 - 14:11

Hallgasd morajom, belőlem fakad,
sziklán bukik át, a sors benne van,
akkor idézd majd, ha kötél szakad,
s vér-borként ázik el a hetyke Nap.

Áldott terhedként tűrd szitokszavam,
(rózsa selyme és tövismarkolat,)
úgy legyünk, mint fejemen a hajam,
vagy bronzba vésett spirálkarcolat.

És míg viselős anya az éjjel,
hajnalt fialva az égnek térdel,
dalomra figyelj, s a szememmel láss.

Kutasd a belső felszínt, mélyre áss,
tudatom alá, ott minden Seás.
Összeillünk, mint tenger a stéggel.
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2014, május 4 - 16:27

Nagyon szép vers. A bronzba vésett spirálkarcolatot nem értem.

lnpeters képe

lnpeters

2014, május 4 - 18:25

Ez valóban Te vagy.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

hzsike

2014, május 4 - 18:29

Az ellentétek vonzásában!  :) Nehéz vers, és nagyon „Seás”! Ezer közül felismerném ki írta, de ez egyáltalán nem baj!

„És míg viselős anya az éjjel,
hajnalt fialva az égnek térdel,
dalomra figyelj, s a szememmel láss.”

Ez nagyon tetszett!

Ölelésem, Seám!

 

Zsike :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, május 4 - 19:12

Nekem nagyon tetszik!

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, május 5 - 09:56

Köszönöm szépen az olvasást, megtisztelő.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, május 5 - 11:44

 Többször is elovasom a verseidet!!!Ölellek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

barnaby képe

barnaby

2014, május 5 - 21:55

Tetszik a vers, bár az utolsó versszakban "megelőlegezted" magadnak a halhatatlanságot...legyen úgy,gratulálok Sea:B:)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, május 7 - 13:56

Köszönöm az olvasást:))