Mondd, mit adsz? (A versrészlet: Fodor András : Nyugtalanság c, verséből idézve)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, július 5 - 13:50
"Érzékem, elmém zsarnoka,
ki beköltöztél homlokom alá,
kiért gyötrelmek tűhegyén
forgatnám sorsok naprendszereit,
öntudatom lidérce, te,
ki mindent eltakarsz előlem,
rablásodért mit adsz nekem?
Nyugtalanító iszonyaidért
fizetsz-e valaha?"
S mit kínálsz nekem, a meg nem élt
szeszélyes szerelmekért, a bánatért,
amelytől szenvedni lenne kedvem,
s a vágyakért, amik miattad,
örökre csírában nyugszanak?
És a lelkem pazar fénye helyett,
mondd, mit adsz, ha mindent elveszel?
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 images (26).jpg | 3.25 KB |
Hozzászólások
hubart
2017, július 6 - 09:22
Permalink
Remek folytatása az idézett
Remek folytatása az idézett versrészletnek!
Nagygyörgy Erzsébet
2017, július 6 - 10:46
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Örülök, ha úgy látod, remek költő volt, gondolkodtam tudom e méltón folytatni a versét, de megihletett, nem tudtam ellenállni...
Erzsike
Csilla
2017, július 6 - 10:56
Permalink
Jól sikerült folytatása lett,
Jól sikerült folytatása lett, szerintem is, és köszönöm, hogy most általad megismerhetem Fodor András költészetét (mert belelapoztam:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, július 6 - 12:13
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Nagyon tehetséges volt, felfigyeltem a verseire, ez a verse pedig különösem megérintett és ezt alkottam.
Ölellek: Erzsike