Mondd, mit adsz? (A versrészlet: Fodor András : Nyugtalanság c, verséből idézve)

"Érzékem, elmém zsarnoka,
ki beköltöztél homlokom alá,
kiért gyötrelmek tűhegyén
forgatnám sorsok naprendszereit,
öntudatom lidérce, te,
ki mindent eltakarsz előlem,
rablásodért mit adsz nekem?
Nyugtalanító iszonyaidért
fizetsz-e valaha?"
S mit kínálsz nekem, a meg nem élt
szeszélyes szerelmekért, a bánatért,
amelytől szenvedni lenne kedvem,
s a vágyakért, amik miattad,
   örökre csírában nyugszanak?  
És a lelkem pazar fénye helyett,
mondd, mit adsz, ha mindent elveszel?
                
 
CsatolmányMéret
Kép ikon images (26).jpg3.25 KB

Hozzászólások

hubart képe

Remek folytatása az idézett versrészletnek! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Örülök, ha úgy látod, remek költő volt, gondolkodtam tudom e méltón folytatni a versét, de megihletett, nem tudtam ellenállni...

Erzsike

Csilla képe

Jól sikerült folytatása lett, szerintem is, és köszönöm, hogy most általad megismerhetem Fodor András költészetét (mert belelapoztam:) 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Nagyon tehetséges volt, felfigyeltem a verseire, ez a verse pedig különösem megérintett és ezt alkottam.

Ölellek: Erzsike