Napfogyatkozás

Földünk nyomasztó sötétbe borult,
a Nap korongja most fekete űr.
A fény pár percre pihenni vonult,
s az összes teremtmény remegve tűr.

Fent két bolygó ünnepli a nászát,
a lenti lelkek az égre néznek;
nem látnak mást, csak az Isten vásznát, 
s igen titkolnák, hogy mégis félnek.

Őrli lelküket a fojtó homály: 
A bűnös világ pusztulása ez?
Akkor elvesznek végleg a csodák,
elkárhozottak tisztulása lesz.

Áll a levegő, nem mozdul a tér,
szívbemaróan ijesztő a csend.
Az állatokban is meghűlt a vér,
s nem ad megnyugvást semmilyen faszent.


A legfeszültebb másodperc végén
a fekete szem vér-tüzesbe vált;
a borzongató üresség szétég,
s halálfélelem-vágtája megállt.

Lassan megenyhül a reszketegség,
ím, az Úr megmutatta erejét.
Kik tanításait megvetették
azoknak ez halálos vereség.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szerintem nagyon szép.

Köszönöm szépen.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kriszti!

Ez a versed rághatóbb lett, gördülékenyebb az olvasó számára.

Szeretettel Dyona

Kedves Dyona!
Köszönöm szépen, ennél a versnél a "könnyedebbségre" törekedtem, örülök, ha jobban emészthető és egyszerűbben is értelmezhető. Ezek szerint valamelyest célt értem. 
Szeretettel, Kriszti.

Haász Irén képe

Nagyon plasztikus, és kevésbé tömény. Szépen alakul ez!

Nagyon szépen köszönöm! 

hzsike képe

Bizony, szükség van olykor, hasonló "figyelmeztetésekre", hogy még időben észhez térhessünk.

Tetszett a versed, kedves Kriszti, örömmel olvasom, gondos  munkáidat.

Szeretettel:Zsike:)

Igen, én is egyetértek veled.
Nagyon szépen köszönöm, nagyon kedves vagy! 
Szerettel: Kriszti :).