Nehéz az éj

H.Gábor Erzsébet

Nehéz az éj

Nehéz az éj, a szél tarol,

a Hold csigázva fényt lehel.

A csöpp gyerekre ráhajol

az édesanyja, úgy dalol -

a kisfiának énekel;

ma nem cserélne senkivel.

Az álma messze elrepül,

de tudja, máma menni kell -

muszáj beérni ennyivel,

s viselni kéne emberül;

a gondviharba elmerül.

A gyermek arca rózsaszín.

Eret feszítve legbelül,

szorít a szív, ha szembesül,

s alázza méla, balga kín.

Hasít a szélnek éle kinn,

a Hold ezüstje fénytelen.

A vágya bűn a vétkein,

keserve súly a léptein,

osonva át a végzeten…