Nehéz az éj
Beküldte hzsike - 2014, január 7 - 11:56
H.Gábor Erzsébet
Nehéz az éj
Nehéz az éj, a szél tarol,
a Hold csigázva fényt lehel.
A csöpp gyerekre ráhajol
az édesanyja, úgy dalol -
a kisfiának énekel;
ma nem cserélne senkivel.
Az álma messze elrepül,
de tudja, máma menni kell -
muszáj beérni ennyivel,
s viselni kéne emberül;
a gondviharba elmerül.
A gyermek arca rózsaszín.
Eret feszítve legbelül,
szorít a szív, ha szembesül,
s alázza méla, balga kín.
Hasít a szélnek éle kinn,
a Hold ezüstje fénytelen.
A vágya bűn a vétkein,
keserve súly a léptein,
osonva át a végzeten…
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, január 7 - 13:38
Permalink
Megható és szomorkás, de
Megható és szomorkás, de szépségével együtt gyönyörködtető a versed Zsikém!Gtratulálok szeretettel ! kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2014, január 7 - 15:40
Permalink
Köszönöm szépen a kedves
Köszönöm szépen a kedves szavakat, drága Katám. Örömmel láttalak itt.
Szeretettel:Zsike :)
M. Karácsonyi Bea
2014, január 7 - 18:54
Permalink
Szépségesen lüktet...
Szépségesen lüktet...
hzsike
2014, január 8 - 16:18
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Seám!
Szeretettel fogadtalak Téged is:Zsike .)
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 8 - 21:04
Permalink
Kedves Zsike! A tőled
Kedves Zsike!
A tőled megszokott, szépséget adtál nekem, örm olvsani.
Szeretettel Erzsike
hzsike
2014, január 9 - 11:58
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike! Szeretettel fogadtalak Téged is: Zsike :)