Jelenlegi hely

Néha...

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 8 - 21:28

Néha agyamba tornyosul

a leheletnyi sejtelem,

hogy majd filléres álmokért

fogom lelkemet eladni.

Pedig nem ily kemény sorsot

szőttem egykor önmagamnak.

Nyomot akartam hagyni én,

mint kardpengén a bátorság.

Most tékozolva folyik el

kihűlt könnyeimnek árja,

és fáradt szívem mélyéből,

csak a sötétség huhog rám.

Hozzászólások

Mysty Kata

2015, április 9 - 11:11

Permalink

Nyomot akartam hagyni én,-

Nyomot akartam hagyni én,- ezzel várj, és bizonyára az a nyom..nem vészel!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, április 9 - 13:54

Permalink

Kedves Kata! Tehetségtelennek

Kedves Kata!

Tehetségtelennek érzem magam, s nem értem miért zavarom a csend nyugalmát...

Erzsike

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Haász Irén

2015, április 9 - 15:41

Permalink

Erzsikém, az első vsz rímes,

Erzsikém, az első vsz rímes, a többi nem... javaslom, írd egyformára...

Hogy ki mennyire nyomtalanul megy el, az sok mindentől függ. Ne rágódj rajta! (Max. mint témán...:)))) )

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, április 9 - 21:00

Permalink

Kedves Irénke! Véletlen az a

Kedves Irénke!

Véletlen az a rím, egy kis lelkizés csupán e versike.

Erzsike

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2015, április 10 - 10:17

Permalink

Én is épp erre gondoltam, hogy a véletlen hozta azt a rímet - előfordul az olyasmi. Nem hiba, de hogy ne érje szó a ház elejét, jó kijavítani, pl egy kis szórendcserével.
Ami pedig a tartalmat illeti, nem kell görcsölni! Írtál már néhány olyan verset, amelyet mindnyájan elismertünk. Legyen egy kicsivel több türelmed önmagaddal szemben, és tessék dolgozni!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2015, április 11 - 09:57

Permalink

Kedves Feri! Átfogalmaztam,

Kedves Feri!

Átfogalmaztam, köszönöm a biztatást, tanulok tovább, ha érdemes vagyok rá..., hiszen mit is akarok én sietni, mikor alig két éve, nulláról kezdtem el írogatni itt...

Erzsike