Néha nincs szavam

 
Úgy vagyok, hogy néha nincs szavam,
múltam hordom, s hiszem: súlytalan,
de e kínzó némaságöböl
idebenn ring, hulláma pöröl
 
sziklaszívvel, - ő itt a mester -,
porlik fala, ha szólni sem mer!
Gondolatként nyílt vizekre fut,
bőszen renget képzeletkaput,
 
ami nyílik jövőre, múltra
egyszerre, mert jelen a kútja;
s most a gémre annyi súlyt kötöz,
amennyire magad becsülöd.

Hozzászólások

Csilla képe

Tudom, hogy egy gémeskút a némaságöbölben nem a legszerencsésebb képi megoldás a mondandóm ábrázolásához..:) - egyelőre így sikerült. :)

Balla Zsuzsanna képe

Nekem nem tűnt fel! Szerintem, ha a hangulatot és az érzést hordozza, akkor nem lehet furcsa!

Csilla képe

Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, Zsuzsi, örülök neki! Én általában látom is, amit írok, de gondolom, hogy Te/Ti is így vagytok ezzel. :)

Balla Zsuzsanna képe

Én is így vagyok vele, s gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy nem vagyok egyértelmű, tudom, kevés, ha én értem, de érezni lehet, az is jó!

hzsike képe

Elgondolkodtató, szép vers.

Szeretettel olvastam.

Zsike :)

Csilla képe

Köszönöm, hogy elolvastad, Zsike! Óriási ölelés :)

lnpeters képe

Kitűnő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm, kedves László! Örül a szívem. :)

Csilla képe

Köszönöm, kedves Joe, hogy foglalkoztál vele és megírtad a meglátásaidat. Összességében én is úgy érzem, hogy zsúfolt képileg, ami tényleg egybecsúszást is eredményezhet, főleg, ha a múltra és jövőre egyszerre nyílnak a jelenből, vagyis szó szerint egybefolynak. :-))

Idebenn ring és idebenn pöröl az a némaságöböl, tehát más nem hallja rajtam kívül, ilyen értelemben néma.

A sziklaszívnek porlik fala, én azt hiszem, hogy ez egyértelmű, elvégre a víznek, hullámnak nincs fala. (hacsak nem a sziklafal, aki egyébként a mester a jelenben, múltban és jövőben is.)

Eredetileg 5/5-ben íródott, aztán kigyomláltam a felesleget, így lett 4/5. Ha az lenne a címe, hogy Sziklaszív (vagy alcím), érthetőbb volna?

Úgy vagyok, hogy néha nincs szavam,
múltam hordom, s hiszem: súlytalan,
de idebent némaságöböl
széjjelfeszít, hulláma pöröl
 
szívemmel, ki sziklaként mester, 
s porlik fala, ha szólni sem mer!
Mint gondolat nyílt vizekre fut,
bőszen renget képzeletkaput... - így követhetőbb? (bár tudom, hogy a "ki" nem tetszik Neked.:-))
 
A jelen kútja mély, benne van a jövő és a múlt is. Minél jobban tisztában vagyok magammal és feladataimmal, annál több a felelősség, annál mélyebbre kell lenyúlni, és felhozni az éltető vizét, de meg is fordítható: minél mélyebbre lenyúlok, annál többet megismerek és nagyobb lesz a felelősség is. Így gondoltam.:)  Köszönöm az ajánlót, még nem olvastam a regényt.
 
Szeretettel,
Csilla
hubart képe

A tartalma jó, a forma is nagyon szép, de a képi világa nálam is összefut. Érdemes lenne kibogozni, mert különben kitűnő vers. 

Csilla képe

Rendben, kibogozom. Köszönöm szépen a figyelmedet, kedves Feri.:)

Csilla képe

Kedves Joe és kedves Feri!
 
Így írtam át:
 
Úgy vagyok, hogy néha nincs szavam,
múltam hordom, s hiszem: súlytalan
ez a kínzó, háborgó öböl,
ami itt bent szívemmel pöröl,
 
aki tanúm, legbölcsebb mester,
sziklaként áll, s ha szólni sem mer,
porlik fala, nyílt vizekre fut,
bőszen renget képzeletkaput,
 
és egyszerre jövőre, múltra
kinyílik, mert jelen a kútja;
s most a gémre annyi súlyt kötöz,
amennyire magad becsülöd.
 
 
Sikerült valamennyire érthetőbbé, logikusabbá tennem?