Nélküled
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, október 7 - 20:28
Végigborzong agyamon a rettenet,
miként fogom azt csendben elviselni,
ha nélküled megy tovább az életem?
Kapaszkodnék remegve az utolsó,
szél hozta, édes illatmorzsáidba,
s imádkoznék azért, hogy ne felejts el.
Őrizgetném szerelmed lenyomatát,
koponyám mélyen rejtett zugaiban,
míg újra feltűnsz sorsom sivár egén.
Különös dolog magamat belülről
figyelni, ahogyan kibontakoznak
szívemben a remény kék virágai.
Mint amikor szétfeszít a lelkemben
tornyosuló vágy, ugyanúgy hiszem el,
hogy egyszer majd újra veled ébredek.