Nem dúlja már

Beküldte hzsike - 2013, szeptember 23 - 17:26

Nem dúlja már az ár a tengerünk,

elült a szél, a méla csend az úr,

hitünk keresztje néma mélybe hull,

s egymást keresve, lassan elveszünk.

 

Vágyódva várt a szép remény reánk,

hiába volt a nyár, az áldozás,

a sors, a szívlapát, csak árkot ás,

jégkása lett a láva tűzteánk.

 

Láncokra fűzve éltük életünk,

kiállva lelki-benge vad hevét,

utálva-nyelve már a dőre lét,

nem mondta senki azt, hogy: ég velünk!

 

Lám, ez jutott nekünk, a bánatunk!

Kikezdte már a súly a lelket is,

nehéz cipelni málha terheit,

börtönbe zárva élni nem tudunk.

 

Nem dúlja már az ár a tengerünk,

elült a szél, a méla csend az úr,

hajónk faroncsa néma mélybe hull,

s múltunkba halva, lassan elveszünk.

 

Hozzászólások

Toma

2013, szeptember 24 - 11:37

Kedves Erzsike, ebben aztán vannak szavak... (benge - az egy növény?)

A vers remek ritmusú, lelki-páros évődés.

Egyetlen helyen érzek furcsa dolgot: Az első és az utolsó versszak ugye egymás analógiája, az utolsóban a fraoncs értelemszerűen jelenti számomra a hajóroncsot - így nincs gondom vele. Az elsőben viszont a "hitünk faroncsa" szémomra  - lehet hogy csak számomra - értelmezhetetlen, lehet, hogy oda más kép kellene (a faroncs helyett). "Hitünk keresztje" is lehetne, ritmusba is jó (és ad egy sorközi, belső rímet a következő sor keresve szavára...)

Viszont, ha az első verszak kerül utóljára, és az utolsó elsőre, akkor a hitünk faroncsa már értelmezhetőbb, mivel az első verssszak kibontotta a képet.

De ez csak nekem... másnak lehet, hogy így jó ahogy van.


hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 24 - 14:03

Kedves István!

 

Egyes „bengefélék” levele; hegyes, fűrészes, szára tüskés, szúrós, némelyik mérgező.

A tüskék „vad heve”, viszketést, fájdalmat okozhat.

Lelki-benge = a lélek tüskés, szúrós, vadhevű  fájdalma, érzése. Erre gondoltam versírás közben.

 

Ez a versemet többféle rímképletben is megírtam. Ezt találtam a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy feltegyem. Még egy (félkész) szonett is készült belőle, nagyon magával ragadott ez a hangulat, sodort a ritmus.

A versnek az utolsó sorát is legalább három variációban írtam meg, nehezen döntöttem, melyik legyen a végleges változat, melyik a legkifejezőbb.

Íme:

- s múltunk keresve, lassan elveszünk.

- s múltunkba halva, lassan elveszünk.

- s múltunkba fúlva, lassan elveszünk.

Ezek közül, végül is a másodikat választottam.

 

Az első és a két versszakkal kapcsolatosan átgondoltam a javaslatodat, és úgy döntöttem, hogy elfogadom a” hitünk faroncsa helyett, a „hitünk keresztje” variációt, ami valóban sokkal kifejezőbb, és megállja a helyét nemcsak tartalom szempontjából, de a szövegkörnyezetben is, remekül „mutat”.

Ennek megfelelően, minden marad a régi, csak az első versszakban változik egy szó; ahol is, a faroncsból, kereszt lesz!

Nagyon szépen köszönöm a figyelmes olvasásod, és a segítségedet is, kedves István.

Szeretettel fogadtalak:Zsike :)

 

Toma

2013, szeptember 25 - 13:14

Nagyon örülök, és köszönöm, hogy megfogadtad a tanácsom, szerintem ezzel sokat nyert az első versszak, és a szimbolika sem sérült.

És megtanultam a bengét. Ezt is köszönöm :)


hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 25 - 15:36

Én is így érzem, kedves István. Valahogy, "gazdagabb" lett a versszak.

Köszönettel:Zsike :)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, szeptember 24 - 17:40

Nagyon szép alkotás...

hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 25 - 08:03

Köszönöm szépen, kedves Seám!

Örömmel fogadtalak:Zsike :)

 

hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 25 - 20:40

Kedves Joe!

Én pedig,  Tőled - nem szokatlanul -, egy remek, mély,  és alapos elemzést kaptam a versem szinte minden soráról, amit el kell, hogy fogadjak, hiszen ha belegondolok, amit leírtál szinte minden úgy igaz. 

Amikor a verset írtam, valóban magával sodort a ritmus, de nem éreztem ennyire a vers, a sorok értelmetlenségét.

Ma is tanultam sokat, köszönöm, a Te alaposságodnak.

A leírtak alapján, képtelen lennék "átdolgozni" a verset, teljesen újat kellene írnom.

Csak azért nem törlöm le a blogomból, mert más számára esetleg intő példa lehet.

Köszönöm szépen, hogy eljöttél.

Szeretettel fogadtalak ma is: Zsike  :)

 

Toma

2013, szeptember 26 - 13:01

Igen, mi nem szoktunk ásni szívlapáttal, de a geológusok... ajajj :) No de a vizzet félretéve nyílván hogy nemlehet ásni vele, de méályíteni igen. A szívlapát szimbolikája miatt került bele, gondolom jó lenne, ha lenne "szívásó". :)


hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 26 - 14:45

Köszönöm, kedves István! Azért ketten, valahogy, csak összehozzuk! :)

Örülök, hogy visszanéztél hozzám.

Zsike :)