Nem hagyhatom itt

Egy pillanatra megálltam a fák alatt,
a tűhegyű idő ejtette seb hasadt,
s feszítve tátongott gyenge mellkasomon.
 
Érzem, elfogy a levegő, összezúzott 
csontjaim közül gyér ütéssel felizzott,
utolsó dobbanásra szerelmes szívem.
 
Nem hagyhatom itt e világot, se téged,
kettőnk lángja erős lobogássá érhet,
s lelkem ereje talán visszatér belém. 
 
 
CsatolmányMéret
Kép ikon image115fák.jpg300.87 KB

Hozzászólások

Haász Irén képe

Az első vsz. megállít, elgyönyörködtet. Nagyon szép! Ha a ritmusát tovább vitted volna, nekem tökéletes lenne...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Már dolgozom rajta, hogy ritmusos legyen csak ez jött ki elsőre, de formálható talán...

Ölellek: Erzsike

Csilla képe

Nagyon szép. Szeretettel gratulálok, Erzsike! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm, hogy olvastad, szerény versemet, de mióta ritmussal írok, ez a fajta, sima vers zavarja a fülem, pedig így sem olyan rossz, de dolgozom rajta, mert érzem több van ebben a versben...

Szeretettel: Erzsike