Nem hagyhatom itt
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 13 - 18:27
Egy pillanatra megálltam a fák alatt,
a tűhegyű idő ejtette seb hasadt,
s feszítve tátongott gyenge mellkasomon.
Érzem, elfogy a levegő, összezúzott
csontjaim közül gyér ütéssel felizzott,
utolsó dobbanásra szerelmes szívem.
Nem hagyhatom itt e világot, se téged,
kettőnk lángja erős lobogássá érhet,
s lelkem ereje talán visszatér belém.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 image115fák.jpg | 300.87 KB |
Hozzászólások
Haász Irén
2017, augusztus 14 - 19:48
Permalink
Az első vsz. megállít,
Az első vsz. megállít, elgyönyörködtet. Nagyon szép! Ha a ritmusát tovább vitted volna, nekem tökéletes lenne...
Nagygyörgy Erzsébet
2017, augusztus 15 - 13:58
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Már dolgozom rajta, hogy ritmusos legyen csak ez jött ki elsőre, de formálható talán...
Ölellek: Erzsike
Csilla
2017, augusztus 15 - 11:28
Permalink
Nagyon szép. Szeretettel
Nagyon szép. Szeretettel gratulálok, Erzsike! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, augusztus 15 - 14:00
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy olvastad, szerény versemet, de mióta ritmussal írok, ez a fajta, sima vers zavarja a fülem, pedig így sem olyan rossz, de dolgozom rajta, mert érzem több van ebben a versben...
Szeretettel: Erzsike