Neuronfáim...

Neuronfáim ritkás ágain,
a sorsom sérült bimbót bontogat.
Agyam mocsaras, sötét tájain,
belül rekedt egy rémült gondolat.
 
 
Talán már velem henceg a halál?
Bőszen borzolja éji álmomat.
Rettenet kísért, pont szíven talál,
vagy még várhat e kínos kárhozat?
 
 
Agyam égboltja szürke kupola,
csendben rám terül. Gondolat zenél,
akár egy apró, aranyfuvola,
amely boldogabb jövőről mesél.
 
 
 

 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm az olvasást, lájkot...

Erzsike