Ötvennegyedik nyaram

Ötvennegyedik nyaram
A tükörbe réved;
Itt zápor, ott kánikula -
Amilyen az Élet...

Ráncosodik az Idő,
Látszik a kor rajta,
Bár munkakedv, lelkesedés
Néha még takarja.

Tán homályos a tükör,
Tán nem elég érett;
Nem mutatja az elszelelt
Ötvenhárom évet.

Ötvennegyedik nyaram
Ring az Idő hátán,
Nincs irigyem, ellenségem,
Legfeljebb a sátán.

Sok fogyasztást, nagy utazást
Nem hozott az Élet,
S anyagi gazdagság nélkül
Ér majd egyszer véget.

Kaptam viszont boldogságot,
Életet, Szerelmet,
Ami szépet, jót, igazat
Az ember csak lelhet.

Ötvennegyedik nyaram
A hátamra vettem,
Kenyeremnek, kalácsomnak
Javát már megettem.

Az Élet nem inferno,
De nem is majális;
Haza, Munka, Szerelem
Éltet ezután is.