Pőreségem

Beküldte Csilla - 2018, május 3 - 23:01
 
Karjaid közt játszva megfürödtem,
pőreségem mégsem szűzies,
hogyha bántok, hangomon dühödten
ördög szól, s az ó-barokk tükörben
zöld szemem kicsiny résén kiles.
 
Majd elárvult csend nyüszít a szájon,
vak sötétje rajtam átcsorog,
lenne bár e pillanat-magányom
tisztulásra érdemes, hogy fájjon
minden vágyba gyúrt sár és mocsok.
 
Mert a lelkem néha lepke, szárnya
alvó álmait magára zárja,
ring a semmin, míg belé fakul.
Máskor őrjít féktelen kedélye;
kell e harc, hogy önmagát felérje,
hogyha így halok, tudatlanul?
 
Mégis, szép hitem tőlem ne vedd el,
ég és föld között e holt napon
hű szerelmed véd, Neked nevelt fel;
áldom bűneim, s pusztán neveddel
szívem ráncait kimosdatom.
 
 

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2018, május 5 - 13:55

"Mégis, szép hitem tőlem ne vedd el,

ég és föld között e holt napon

hű szerelmed véd, Neked nevelt fel;

áldom bűneim, s pusztán neveddel

szívem ráncait kimosdatom."
 
Csodálatos vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2018, május 5 - 15:42

Kedves Csilla!

Remek vers.

Erzsike

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, május 5 - 18:46

Le a kalappal...!

Csilla képe

Csilla

2018, május 10 - 10:29

Köszönöm szépen kedves Laci, Erzsike, Irénke! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/