Pőreségem
Beküldte Csilla - 2018, május 3 - 23:01
Karjaid közt játszva megfürödtem,
pőreségem mégsem szűzies,
hogyha bántok, hangomon dühödten
ördög szól, s az ó-barokk tükörben
zöld szemem kicsiny résén kiles.
Majd elárvult csend nyüszít a szájon,
vak sötétje rajtam átcsorog,
lenne bár e pillanat-magányom
tisztulásra érdemes, hogy fájjon
minden vágyba gyúrt sár és mocsok.
Mert a lelkem néha lepke, szárnya
alvó álmait magára zárja,
ring a semmin, míg belé fakul.
Máskor őrjít féktelen kedélye;
kell e harc, hogy önmagát felérje,
hogyha így halok, tudatlanul?
Mégis, szép hitem tőlem ne vedd el,
ég és föld között e holt napon
hű szerelmed véd, Neked nevelt fel;
áldom bűneim, s pusztán neveddel
szívem ráncait kimosdatom.
Hozzászólások
lnpeters
2018, május 5 - 13:55
Permalink
"Mégis, szép hitem tőlem ne
"Mégis, szép hitem tőlem ne vedd el,
ég és föld között e holt napon
áldom bűneim, s pusztán neveddel
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2018, május 5 - 15:42
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Remek vers.
Erzsike
Haász Irén
2018, május 5 - 18:46
Permalink
Le a kalappal...!
Le a kalappal...!
Csilla
2018, május 10 - 10:29
Permalink
Köszönöm szépen kedves Laci,
Köszönöm szépen kedves Laci, Erzsike, Irénke! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/