Pergő idő

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, október 21 - 18:00
 

Csendül a dallam, dobban a láb,
lebben az illat, villan a láz.
Bomlik a copf, szétreppen a vágy,
benned az élet , s lobban a láng. 

Dermed a nyár, elfogy heve már,
részegülve állnak a meztelen fák. 
Szívcsobbanás lüktet a tájban,
pelyhez a tél, hullik a szánra.

 

 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2013, október 22 - 11:11

Nekem nagyon tetszett ez a kis ritmusos versike, kedves Dyona. Én kicsit még finomítanék a második versszak ritmusán.

Örömmel olvastam:Zsike :)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, október 22 - 22:41

Ahogy Erzsike mondja, a második versszakban elveszett a ritmus. A harmadik sorban a szétreppen helyére is lehetne kétszótagos szót keresni. Egyébként szép.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 24 - 21:11

Kedves Sea!

Köszönöm az értő olvasásod.

Szeretettel Dyona 

stapi

2013, október 24 - 20:50

Az előttem szólók már elmondták a vers hbáját, így nekem maradt a java: szépen van levezetve a lényeg. Gratulálok! (Megkereslek privátban.)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 24 - 21:12

Kedves István!

Köszönöm, hogy tetszett, a megadott szavak korlátoztak kissé.

Szeretettel Dyona

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 24 - 21:10

Keedves Zsike!

Köszönöm az olvasást, megadott szavakra épül azért sántít.

Szeretettel Dyona