Pesti éj

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, január 30 - 12:57

A pesti éjben  gőgös házak

görbe sora dülöngél.

Az utak bánatmarta kövein

hőskorunk pora kavarog.

Szemérmes női pillantások

emléke szüremlik át

az idő ütötte réseken.

S a Duna, múlt idők néma tanúja,

tompán csillámló vizével 

 a mélyben kanyarogva olyan,

mint egy végtelen selyemszalag,

melynek lába nőtt,

 s a városon sietve átszalad.

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2015, január 30 - 13:46

 Megérintett az a selyemszalag! Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, január 30 - 13:50

Kedves Kata!

 

Mostanában nem akar ihlet jönni, de ez azért megszületett, köszönöm hogy olvastad.

Erzsike

hubart képe

hubart

2015, január 30 - 18:43

Te ilyet tudsz, Erzsike? Nagyon tetszik!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, január 30 - 20:50

Kedves Feri!

Köszi, csak egy kis egyszerű versike, jobb mostanában nem telik tőlem.

Erzsike

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2015, január 31 - 14:17

Kedves Erzsike!

Tetszik a versed, gratulálok!

Szeretettel: Rózsa

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, január 31 - 18:16

 

Kedves Rózsa!

Köszönöm, hogy benéztél, ölellek.

Erzsike

 

lnpeters képe

lnpeters

2015, január 31 - 19:01

Nagyon jó vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, január 31 - 20:40

Kedves Laci!

Köszönöm, reméltem, hogy tetszeni fog.

Erzsike