Préda vagyok
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, március 9 - 20:20
Csitulj el szívem
ne verj oly hevesen,
hisz nem a halál
kedvese leszek:
csupán ordasok
húsos prédája.
Rongyos ruhám
koloncain nyálas
fogak edzenek.
Testembe marnak
kegyetlen szemek.
S a félelem most
holt világot terem,
de nincs már hitem...
Így szétmorzsolom
utolsó perceim,
s szerteszét hullanak,
akár a haldokló
csillagok...
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2015, március 11 - 11:16
Permalink
Kedves Fabijoe! Köszönöm,
Kedves Fabijoe!
Köszönöm, hogy olvastad. Egyébként másutt azt írták kritikában, hogy a "szemek nem marnak" ( zárójelben megjegyezném, hogy arrafelé biztosan nem ismerik az "ölni tudna a szemével , sem a szemmel verés kezdetű mondásokat ...), az elején sokat "magyarázok", valamint a nyálas fogak "horrort" idéznek nem a fájdalmamat...Tehát vacak szöveg...
Ezt a verset ő nem tudja miért írtam, de én tudom, a bizottság elé mentem, és az ettől való rettegésem szülte...
Szeretettel Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2015, március 13 - 11:29
Permalink
Kedves Fabijoe! Köszönöm,
Kedves Fabijoe!
Köszönöm, hogy valami értéket láttál a versemben.
Erzsike
baramara
2015, március 12 - 13:33
Permalink
Kedves Erzsike! Én nagyon is
Kedves Erzsike!
Én nagyon is átéreztem azt a kiszolgáltatottságot, félelmet, ami a versedből árad.
Jó vers!
üdv. Marianna
Nagygyörgy Erzsébet
2015, március 13 - 11:31
Permalink
Kedves Marianna! Örülök neki,
Kedves Marianna!
Örülök neki, hogy neked is átjött a mondanivaló...Mert van ahol nem értették e verset.
Erzsike
Bieber Mária
2015, március 15 - 00:00
Permalink
Megdöbbentő és egyben
Megdöbbentő és egyben gyönyörű sorok!
Számomra az első olvasásra is mélyen belém nyilaló üzenete volt! Szeretettel gratulálok!
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, március 15 - 10:55
Permalink
Kedves Marika! Örülök, hogy
Kedves Marika!
Örülök, hogy érezted a feszültséget és a fájdalmat, amit átakartam adni.
Erzsike