Prométheusz-szerep

Általad enyém a Prométheusz-szerep:

Az istenektől neked tüzet loptam magam,
szerelem ködétől homályosult el agyam,
vállaltam, hogy újra és újra húsomba marj,
csak közben fekete tollaiddal betakarj.
Ne lássam, hogy véremtől csatakos az avar;
s most fájdalmamban az ég felé nyújtom nyakam...

Így őriznek meg minket az évezredek.

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kedves Krisztina, először jót mosolyogtam, mert azt gondolom, játszol a szavakkal. Prométheusz, és a sasa. Ráadásul megfordítod a nemeket, Te vagy a fiú legalábbis. A sas nem tudom, milyen nemű...

Utána a keretbe foglalt azonos rímek, mint egy szonettnél, csak bővebb lére eresztve. Nem mondom, hogy a legjobban összeillő rímek, és ez a játékosság sem biztos, hogy illik a komor mitológiai jelenethez, de nagyon jó játék, és nekem személy szerint nagyon tetszett!

Még most is mosolygok...

hzsike képe

Kedvelem a stílusodat, kedves Kriszti. Ez is egy remek, érdekes ötlettől fogant "kísérleti" vers. Örömmel olvastam.

Zsike:)

Nagyon szépen köszönöm, kedves Zsike! :)

Kedves Irén!
Köszönöm szépen!:) Való igaz, a rímek nem valami jók, és a fájdalom kifejezésének vágya ellenére is - valamitől, valahogyan - mintha bohókás lenne a vers.  Magam sem értem, hogy sikerült ilyan furcsaságot összehotnom, talán mert ilyen felemás lalkiállapotban, hirtelen felindulásból írtam, de így sikerült. Nem tartozik a jobb verseim közé, sőt... mégsem bánom! :)
Igen, megfrdítottam a nemeket is, olyan értelemben, hogy én vagyok a női Prométheusz, a sas pedig (az ő nemét a mondából sem ismerem) "A" fiú. Lényeg a lényeg: köszönöm szépen a figyelemt, olvasást, kommentet, örülök nagyon, ha tetszett, és ha meg tudtalak mosolyogtatni! :):)

M. Karácsonyi Bea képe

Átérzem...szép vers.

Köszönöm szépen Sea! :)

barnaby képe

Szép metafora a versed...átérezhető az érzés, amiért megírtad...szeretettel gratulálok Krisztina lélekversedhez.Üdv.:B:)

Ennek nagyon örülök. Köszönöm szépen, kedves Barnaby!:)