Rímes rapszódia

Mysty Kata
Rímes rapszódia
 
Csilláron csüng tavasz,nyár,
ősz kódorog fenn a fán,
télbe visz, de kinn még vár.
Falon kúszik fény és árny...
Elhal ezer zöld, 'mi élt,
halványabb kék messzi ég.
 
Falon hideg, s meleg fészke,
Napunk felhőbe bújt ékszer.
Szobacsend hiányba harap,
harmatcseppre hull egy falat.
Kandallónak szája tátva,
telet serceg, alig várja.
Szerelemben ifjú, s leány,
csókjuk szájról szájra metál.
 
Benn alkotás dallama zeng,
kint az alkotó, és kottajegy.
Kötögető öreg kezek tánca,
kötekedő aggság avarlázban.
Örömhír simul kopasz fákon,
függönyén hullnak le az álmok.
Lélekhúrokon játszik a szél,
belső utakra terel a vég.
 
A lépcsőn törékeny fényszál hajaz,
árny labdázik fák közt akad.
Ablakra tekeredik fátyol csipkeszél,
küszöbön tarka cica álmosan alélt.
Napról napra kevesebb a fény,
most futott ki, vajon merre tér?