Recesszió

A Tejúton csillagszekér csörömpöl,
fazekakat fuvaroz fenn a Göncöl;
jár az ostor a pejtől a deresig,
sok a kátyú, egy-két  cserép leesik.

A szekér oly bánatosan nyekereg,
kenetlenek már a csillagkerekek.
Panaszkodik a bakon a kisbéres:
Nagy a szomjam, de a bérem filléres.

Tudják, itt sincs könnyű világ máma mán,
az ég sem egy mézzel  folyó Kánaán!
Ám hogyha a cserepeket eladom,
iszok egy jó áldomást a piacon;
s ha a vevő fösvény lesz, és nem fizet,
tejjel merem majd tele az ibriket!

2013. dec. 11.

 

Hozzászólások

hzsike képe

Remek ez a "Tejúti szonett"!  Szikrázó, csilingelő rímekkel, sodró,  kedves, fantáziadús történettel, öröm volt olvasni! :) Hiába, már az "ég" sem a régi!

Jókedvem lett tőle, kedves Feri!

Szeretettel:Zsike :)

hubart képe

Kedves Zsike, köszönöm értékelő szavaidat, örülök a mosolyodnak! :)

M. Karácsonyi Bea képe

Remek, varázslatos!

hubart képe

Köszönöm, kedves Sea! :)

Mysty Kata képe

 Élmény minden sora!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Örülök, kedves Kata! :)

Haász Irén képe

Tündéri...

hubart képe

Köszönöm szépen. :)