Recesszió
Beküldte hubart - 2013, december 11 - 20:40
A Tejúton csillagszekér csörömpöl,
fazekakat fuvaroz fenn a Göncöl;
jár az ostor a pejtől a deresig,
sok a kátyú, egy-két cserép leesik.
A szekér oly bánatosan nyekereg,
kenetlenek már a csillagkerekek.
Panaszkodik a bakon a kisbéres:
Nagy a szomjam, de a bérem filléres.
Tudják, itt sincs könnyű világ máma mán,
az ég sem egy mézzel folyó Kánaán!
Ám hogyha a cserepeket eladom,
iszok egy jó áldomást a piacon;
s ha a vevő fösvény lesz, és nem fizet,
tejjel merem majd tele az ibriket!
2013. dec. 11.
Hozzászólások
hzsike
2013, december 12 - 09:28
Permalink
Remek ez a "Tejúti szonett"!
Remek ez a "Tejúti szonett"! Szikrázó, csilingelő rímekkel, sodró, kedves, fantáziadús történettel, öröm volt olvasni! :) Hiába, már az "ég" sem a régi!
Jókedvem lett tőle, kedves Feri!
Szeretettel:Zsike :)
hubart
2013, december 12 - 11:26
Permalink
Kedves Zsike, köszönöm
Kedves Zsike, köszönöm értékelő szavaidat, örülök a mosolyodnak! :)
M. Karácsonyi Bea
2013, december 12 - 10:00
Permalink
Remek, varázslatos!
Remek, varázslatos!
hubart
2013, december 12 - 11:27
Permalink
Köszönöm, kedves Sea! :)
Köszönöm, kedves Sea! :)
Mysty Kata
2013, december 12 - 10:07
Permalink
Élmény minden sora!!
Élmény minden sora!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, december 12 - 11:27
Permalink
Örülök, kedves Kata! :)
Örülök, kedves Kata! :)
Haász Irén
2013, december 12 - 17:54
Permalink
Tündéri...
Tündéri...
hubart
2013, december 12 - 23:21
Permalink
Köszönöm szépen. :)
Köszönöm szépen. :)