Reggeli kávézás

Az idők teljességében, Uram, ma is
Veled iszom reggel a gőzölgő kávét,
s Veled veszem számba a százféle ezt, azt,
mind, ami napközben megoldásra vár még.

S hogy nem egyeznek naptárbejegyzéseink
pontról pontra, nem nagyon lep meg, megértem:
míg én napra nap és évre év tervezek,
Te egyszerre látod a részt az egészben.

De tudom, hogy egykor azt ígérted, Uram,
velem maradsz a világ végezetéig,
ne engedd hát, hogy divatos, modernkori
hitekre cseréljem e kétezerévit.

Áldj meg, Uram, abban, hogy ami hátra van,
legyen az örök élet előszobája,
s minden egyes életigenlésem legyen
Neked tetsző készület a jó halálra.

Legyen ez hely, idő, körülmény vagy egyéb,
de főként Tőled tanult gondolkodásmód,
amit barátodként útközben ellesek,
s nem úgy, mint páholyból messziről csodálód.

Az örök élet előszobáját a Menny
résnyire nyílt ajtaján kiömlő, lágy fény
beragyogja reggelente, s én csak ülök,
s Veled iszom mindig a gőzölgő kávém.