Rémálom

Nincs már fa, csak tuskó, gyökér,
elvitték  üveggyöngyökér’.
Uram, az égből ránk tekints,
miért, hogy másé lett e kincs?

Harácsot szednek új basák,
adót terem a pusztaság.
Ekét nem lát a szép mező,
búsan tekint rá éhező.

Az ország lassan tetszhalott,
haldokló szája vet habot.
Kaszanyűg-gúzsba köt a gaz,
vajon sarjad még új Tavasz?

A vágy csirája ha kihajt,
éhező néped várja majd,
hogy kegyes globálszeretet
ossza a kolduskenyeret.

*

Alávaló férgek vagyunk,
ha taposni hagyjuk magunk
hős elődök nyomdokain.
Ébredjetek, barátaim!

2014. júl. 24.