Remény (Új verzió...)

Hamarosan fölém terül a zsenge lomb,
pedig belűről még a téli jég fagyaszt.
Bár ágamon a Nap heve rügyet fakaszt,
ám dermedt szívemben most is havas a domb.
 
Hiába lesz meleg, és trillázó madár,
a víg tavasz velem hasztalan incseleg.
Most magamba rejtem egyetlen kincsemet
a reményt, ha egyszer rám talál a halál,
 
s földemet elhagyja az utolsó gyökér,
talán szárnyalhatok akár az angyalok,
s amíg velem lesznek az ősi csillagok, 
nem bánom, hogy lelkem majd az égbe fölér.
 

 

Hozzászólások

hzsike képe

De szép! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Öröm, ha tetszett.

Erzsike

 

Mysty Kata képe

 Nagyon mélyről törnek fel az ilyen gondolatok, és úgyanígy hatnak is ránk, olvasókra! Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Köszönöm, hogy megérintett a vers, akkor sikerült átadni a mondandót.

Erzsike

hubart képe

Nagyon szép a versed, kedves Erzsike, de kár a ragrímekért. 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm, hogy olvastad. 

Erzsike

Bieber Mária képe

Kedves Erzsike!

Kedves soraidat olvasva bennem is remény támadt. szép és mély mondanivalójú versedet szeretettl olvastam.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Marika!

Köszönöm , hogy olvastad.

Erzsike

Csilla képe

Nagyon tetszik a szép, lírai hangvétel, és a remény, mint egyetlen kincsed...

Kívánom, hogy tavasz legyen a szívedben is! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm, hogy olvastad.

Erzsike