Reménytükör

Tükörbe zárva ott belül, kemény
a szó. Nem ad vigaszt, nem éri fény.
A vak remény, kijönne szüntelen.
Zenét fakaszt; mi oly reménytelen.

Ha volna tán, ha jönne még a jó.
Kitörne rég a szó, a hallható.
Kitárva lenne fény, a gondolat.
Szabad madár; elűzi gondomat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szabad madár; elűzi gondomat.
Kitárva lenne fény, a gondolat.
Kitörne rég a szó, a hallható.
Ha volna tán, ha jönne még a jó.

Zenét fakaszt; mi oly reménytelen.
A vak remény, kijönne szüntelen.
A szó nem ad vigaszt, nem éri fény.
Tükörbe zárva ott belül, kemény.
 

Hozzászólások

A 2. Verzió azért jobb a tukorversben, mert a tükör innenső oldalának ( vagy túlsónak? Nézőpont kérdése), szóval az első sorban nem lehet mit kezdeni a "kemény" melleknevvel. Akkor lehetne ertelmesse tenni, ha a mondat végéről lekerulne a pont, akkor érthetővé válna, hogy a szó mellekneve.

Ha mégse értenem jól, és a tükörlét keménysége re utal, akkor meg kell egy vessző: tükörbe zárva, ott belül, kemény.
Így mar érthetőbb...
Az ötlet nagyon jó!


Az eredeti verzió szerint, a szó után volt a pont. Csak a tükör miatt (később) lettek egész mondatok a sorok. De biztos igazad van, úgyhogy átszerkesztettem :) Sőtt, a legelső verzió nem is ilyen volt. Bemásolom neked ide :

Tükörbe zárva ott belül, kemény
a szó. Nem ad vigaszt, nem éri fény.
A vak remény, kijönne szüntelen,
zenét fakaszt; mi oly reménytelen.

~~~

Ha volna tán, ha jönne még a jó;
kitörne rég a szó, a hallható.
Kitárva lenne fény, a gondolat,
Szabad madár; elűzi gondomat.

Elűzi gondomat, szabad madár.
Ha jönne még a jó, ha volna tán.
A szó, a hallható kitörne rég;
a gondolat kitárva lenne, fény.

~~~

Mi oly reménytelen zenét fakaszt,
nem éri fény. A szó, nem ad vigaszt.
Kijönne szüntelen a vak remény.
Tükörbe zárva ott belül, kemény.
 

Na így már jó. Kellett az érthetőséghez!


lnpeters képe

Kiváló ötlet!

Pete László Miklós (L. N. Peters)