Részemmé lettél

Lángokká izzasztott e pőre szerelem,
itt lobogok benned, szent vágyak tüzében.
Hamvasztó varázslat, mely fokozza éhem -
szűz ajkad lett immár a kolduskenyerem.

Úgy vágyom a csókod, mint ébredő gyermek
az édes anyatej hű emlőmelegét,
otthonom vagy te már, oltáros menedék,
hogyha jégkönnyekkel villámszemek vernek.

Szélborzolta világ. Omlatag peremén
terméketlen homok a meddő enyészet;
de részemmé lettél, és lettem a részed,
egymásra így talál a mag és televény.

2012. május 24.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  A Tőled megszokott gyönygyöző  tartalom és mesteri forma! Gratulálok!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Kedves Kata, köszönöm hozzászólásodat!:)

M. Karácsonyi Bea képe

Szép vers.

hubart képe

Köszönöm, kedves Sea!:)

hubart képe

Kedves joe, megtisztelő, ha azt, amit csinálok, művészetnek tartod. Csupán arra törekszem, hogy a közvetlen nyelvi kereteket megpróbálom szinten tartani, nem engedni azt, hogy szókincsünk kevésbé használt, de értékes része a feledés ködébe sodródjon. Meggyőződésem, hogy nyelvünket többek között az arhaizmusok megmentésével és a regionalizmusok beemelésével is gazdagíthatjuk, hiszen ezek a szinonímák igen gyakran árnyalati jelentés-kölönbségeket hordoznak, és sokkal magyarosabbak az anglicizmusoknál, vagy pedig a tükörfordításokból kényszeresen alkotott összetett szavaknál. A jólkihasznált szókincs ugyanakkor mentesít a szóismétlődésektől is. Másrészt szépiropdalmat alkotni olyan, mint a gyöngyfűzés, nem elég hozzá a gazdag gyöngykészlet, azt jól is kell összeválogatni, de hát ezeket a dolgokat Te is nagyon jól tudod. Köszönöm hozzászólásodat!:))