Részemmé lettél
Beküldte hubart - 2012, május 24 - 08:14
Lángokká izzasztott e pőre szerelem,
itt lobogok benned, szent vágyak tüzében.
Hamvasztó varázslat, mely fokozza éhem -
szűz ajkad lett immár a kolduskenyerem.
Úgy vágyom a csókod, mint ébredő gyermek
az édes anyatej hű emlőmelegét,
otthonom vagy te már, oltáros menedék,
hogyha jégkönnyekkel villámszemek vernek.
Szélborzolta világ. Omlatag peremén
terméketlen homok a meddő enyészet;
de részemmé lettél, és lettem a részed,
egymásra így talál a mag és televény.
2012. május 24.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, május 24 - 11:34
Permalink
A Tőled megszokott
A Tőled megszokott gyönygyöző tartalom és mesteri forma! Gratulálok!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, május 24 - 20:11
Permalink
Kedves Kata, köszönöm
Kedves Kata, köszönöm hozzászólásodat!:)
M. Karácsonyi Bea
2012, május 24 - 12:38
Permalink
Szép vers.
Szép vers.
hubart
2012, május 24 - 20:12
Permalink
Köszönöm, kedves Sea!:)
Köszönöm, kedves Sea!:)
hubart
2012, május 25 - 08:13
Permalink
Kedves joe, megtisztelő, ha
Kedves joe, megtisztelő, ha azt, amit csinálok, művészetnek tartod. Csupán arra törekszem, hogy a közvetlen nyelvi kereteket megpróbálom szinten tartani, nem engedni azt, hogy szókincsünk kevésbé használt, de értékes része a feledés ködébe sodródjon. Meggyőződésem, hogy nyelvünket többek között az arhaizmusok megmentésével és a regionalizmusok beemelésével is gazdagíthatjuk, hiszen ezek a szinonímák igen gyakran árnyalati jelentés-kölönbségeket hordoznak, és sokkal magyarosabbak az anglicizmusoknál, vagy pedig a tükörfordításokból kényszeresen alkotott összetett szavaknál. A jólkihasznált szókincs ugyanakkor mentesít a szóismétlődésektől is. Másrészt szépiropdalmat alkotni olyan, mint a gyöngyfűzés, nem elég hozzá a gazdag gyöngykészlet, azt jól is kell összeválogatni, de hát ezeket a dolgokat Te is nagyon jól tudod. Köszönöm hozzászólásodat!:))