Rettenthetetlen szavárdok

Rettenthetetlen szavárdok...
A Múlt köde mindent átfog.

Bíborbanszületett császár
Félmondata üresen száll

Találgatás közepébe.
Célját máig el nem érte.

Rettenthetetlen szavárdok...
A tudomány csupán hápog,

Amint a nevüket hallja...
Sok dogmának sok az alja...

Egy pusztai lovassereg
Igen gyorsan cserélt nevet,

Mindig a friss uralkodó
Törzs volt az újabb névadó,

S hogy melyik alatt volt magyar,
Arról teljes a zűrzavar...

Rettenthetetlen szavárdok...
Pedig nem a Múlt az álnok,

Hanem az utókor álma,
Mert nem ismer önmagára.

Olyan politika nem él,
Amibe a Múlt belefér...

Tudományos dogma-hegyek
Között kilátás nem lehet.

Rettenthetetlen szavárdok,
Merre volt a Ti hazátok?

Ti szavárdok, vagy szavírok,
Hányan lettetek magyarok?

Meg még ki, mennyi és mikor?
Minden jelen halotti tor...

Régen magyarrá lett népek
A vérünkben tovább élnek...

Rettenthetetlen szavárdok,
Sokat gondolunk ma Rátok.

Világ-eresztékek rogynak,
Jövő-utak csavarodnak,

Múlt és Jelen összefogva,
Akarat-íjat ragadva,

Butaság-hadon áttörve
Juthatnak el a Jövőbe...

Még mindig szükség van Rátok,
Rettenthetetlen szavárdok...