Séta a csendben

Botra támaszkodom, sétálok a csendben,
Sopront figyelgetem a történelemben.
Tették a polgárok, mit a nemzet kívánt,
együtt magasztalták gróf Széchenyi Istvánt.
Figyeli a várost a gazda szemével,
s tanácsait adja élő tekintéllyel.
Régi ez a város, mutatják a házak,
falaikról régen csorog a vakolat.
Újakat remélnek, ma is építkeznek,
gyárak és otthonok szép számmal épülnek.
Építkezők zaja nem bántja a csendet,
késő délutánra végleg elenyésznek.
Rámosolyog a hold az öreg városra,
és a napnál is csendesebb az éjszaka.
Néptelen tereken csillognak a fények,
az én napom eltelt, most már hazatérek.