Séta a csendben
Beküldte kékszem - 2015, június 8 - 13:18
Botra támaszkodom, sétálok a csendben,
Sopront figyelgetem a történelemben.
Tették a polgárok, mit a nemzet kívánt,
együtt magasztalták gróf Széchenyi Istvánt.
Figyeli a várost a gazda szemével,
s tanácsait adja élő tekintéllyel.
Régi ez a város, mutatják a házak,
falaikról régen csorog a vakolat.
Újakat remélnek, ma is építkeznek,
gyárak és otthonok szép számmal épülnek.
Építkezők zaja nem bántja a csendet,
késő délutánra végleg elenyésznek.
Rámosolyog a hold az öreg városra,
és a napnál is csendesebb az éjszaka.
Néptelen tereken csillognak a fények,
az én napom eltelt, most már hazatérek.
Hozzászólások
Bieber Mária
2015, június 10 - 16:19
Permalink
Én is sétáltam egy kicsit
Én is sétáltam egy kicsit most képzeletben, jólesett. A vershelyzet nagyon jó. A tartalom is tetszik. Az első sorok kifejezetten jólsikerültek, szerintem. Szeretettel olvastam.
Bieber Mária
(Hespera)
kékszem
2015, június 10 - 20:32
Permalink
Köszönöm,kedves Mária.
Köszönöm,kedves Mária.
Kui János
Kui János
Csilla
2015, június 12 - 00:27
Permalink
Jó volt olvasni és sétálgatni
Jó volt olvasni és sétálgatni együtt veled, kedves Jankó! És most, a kellemes soproni séta után, én is hazatérek, nyugovóra:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
kékszem
2015, június 12 - 06:49
Permalink
Hű,de kellemes és szép volt
Hű,de kellemes és szép volt ez a közös séta,aaranyos Csilla!
Ringassanak álomra a szép emlékek!
Szeretettel:
Jankó
Kui János
Kui János