Számolom a perceket

Téli estben, félhomályban,
számolom a perceket,
múltam mélyén oly sok árny van,
szíved is rég bent rekedt.

Lelkem egy nap kölcsön adtam,
bennem éltél csendesen.
Forró vágyunk, mint a katlan
égetett, úgy esztelen.

Ó, magányos, átkos éjjel
most magam futok tovább.
Ej, halál, ha tudsz, hát érj el!
Ám, ha nem tudsz, állj odább.

 

Hozzászólások

hubart képe

Szép ritmusos vers! Örömmel olvastalak!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen, hogy olvastad, szerény versemet.

Erzsike

Csilla képe

Remek! Szívből gratulálok! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm, ha tetszett.

Erzsike 

"Ej, halál, ha tudsz, hát érj el!
Ám, ha nem tudsz, állj odább."

Klassz, tetszik. :)

Zsuzsi

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Köszönöm szépen. 

Erzsike

Haász Irén képe

Szép vers, jó csattanóval!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett.

Erzsike

lnpeters képe

Gyönyörű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Köszönöm, hogy olvastad szerény versemet.

Erzsike