Szótlanul

Hagyd a szavakat!
Volt elég.
Képekből is, mely a tűz által
Idővel, majd elég.

Nem maradnak fülemben szavaid.
Kidobom a noteszemből képeid.
A tűzbe dobom, hogy elfelejtselek,
Pedig, úgy akartam, hogy megszeresselek.

Hogy szeresselek.
Tettekkel, ne csak szavakkal.
Hogy imádjalak.
Ne tökéletesen, hibákkal.

Hibákkal, melyek, mindenkiben vannak,
S helye van a tetteinkben is annak.
A tetteinkben, melyek felejthetetlenek,
Velem maradnak, habár nem értelek.

Nem értelek,
De egyszer majd, talán.
Ha eljön az idő,
És egyedül leszek, árván.