Szüleimnek...

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, október 28 - 11:00

Apám cserillatú keze után vágyom,

a félmosolyra szájának szegletében.

Ha még rám emelné ezüstös-zöld szemét,

e cinkos pillanatban vele lehetnék.   

 

Anyám hangján susognak a falevelek,

tüskés ágak szaggatják régi sebeim.

Arcvonásukat emlékekből rajzolom,  

s lelkembe ég már, az örökké gyermeknek.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, október 28 - 11:45

Nagyon szép, elcsendesült lélekvers.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 28 - 13:43

Kedves Sea!

Köszönöm, sokára jutottam lelkileg odáig, hogy szavakba öntsem.

Szeretettel Dyona

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, október 28 - 14:06

 Az emlékezés visszahozza szeretteinket, fölemeli emlékező tekintetünket.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 28 - 15:11

Kedves Kata!

Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel Dyona

hzsike képe

hzsike

2013, október 28 - 15:50

Torokszorítóan szép. Szeretettel olvastam, kedves Dyona.

Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 29 - 10:41

Kedves Zsike!

Örömmel látom, hogy tetszett.

Szeretettel Dyona

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, október 28 - 20:23

Nagyon szép a versed kedves Dyona.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 29 - 10:42

Kedves Rózsa!

Öröm, ha neked is tetszett,

Szeretettel Dyona

hubart képe

hubart

2013, október 29 - 10:29

Ó, de szépez a vers! Sokan maradunk emlékeink birtokában örökké gyermeknek. 
Szeretettel olvastalak: Feri

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, október 29 - 10:43

Kedves Feri!

Köszönöm, bizony így van .

Szeretettel Dyona