Szüleimnek...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, október 28 - 11:00
Apám cserillatú keze után vágyom,
a félmosolyra szájának szegletében.
Ha még rám emelné ezüstös-zöld szemét,
e cinkos pillanatban vele lehetnék.
Anyám hangján susognak a falevelek,
tüskés ágak szaggatják régi sebeim.
Arcvonásukat emlékekből rajzolom,
s lelkembe ég már, az örökké gyermeknek.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, október 28 - 11:45
Permalink
Nagyon szép, elcsendesült
Nagyon szép, elcsendesült lélekvers.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 28 - 13:43
Permalink
Kedves Sea! Köszönöm, sokára
Kedves Sea!
Köszönöm, sokára jutottam lelkileg odáig, hogy szavakba öntsem.
Szeretettel Dyona
Mysty Kata
2013, október 28 - 14:06
Permalink
Az emlékezés visszahozza
Az emlékezés visszahozza szeretteinket, fölemeli emlékező tekintetünket.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 28 - 15:11
Permalink
Kedves Kata! Köszönöm, hogy
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, október 28 - 15:50
Permalink
Torokszorítóan szép.
Torokszorítóan szép. Szeretettel olvastam, kedves Dyona.
Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 29 - 10:41
Permalink
Kedves Zsike! Örömmel látom,
Kedves Zsike!
Örömmel látom, hogy tetszett.
Szeretettel Dyona
Schvalm Rózsa
2013, október 28 - 20:23
Permalink
Nagyon szép a versed kedves
Nagyon szép a versed kedves Dyona.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 29 - 10:42
Permalink
Kedves Rózsa! Öröm, ha neked
Kedves Rózsa!
Öröm, ha neked is tetszett,
Szeretettel Dyona
hubart
2013, október 29 - 10:29
Permalink
Ó, de szépez a vers! Sokan
Ó, de szépez a vers! Sokan maradunk emlékeink birtokában örökké gyermeknek.
Szeretettel olvastalak: Feri
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 29 - 10:43
Permalink
Kedves Feri! Köszönöm, bizony
Kedves Feri!
Köszönöm, bizony így van .
Szeretettel Dyona