Szüret

Lomha, bús a táj, az ág, az ég, a föld,
már az ősz az úr, a szél, s a rőt levél.
Búza véka rejtekén, s a lágy kenyér,
elszaladt a nyár, a dús, a szép, a zöld.
 
Víg szüretre készen áll a „hadsereg”,
messzi hordja szél az égre hangjukat,
tőke bánja, ritka már a nagy lugas,
körte, alma, szilva - rabja lesz gyerek.

Szája tátva, árva kanna megtelik,
várva mustra, öt-hat ember őgyeleg -
tán kitart az égi manna reggelig.

Cefre vonzza, sárga méhnek „őselegy”.
Inni kéne, oly vidám az este itt!
Ünnepelnek emberek, s az Istenek.

Szüret (2)

Lomha, bús a táj, az ág, az ég, a föld,
elszaladt a nyár, a dús, a szép, a zöld.
Már az ősz az úr, a szél, s a rőt levél,
búza véka rejtekén, s a lágy kenyér.

Víg szüretre készen áll a „hadsereg”,
körte, alma, szilva rabja lesz gyerek,
messzi hordja szél az égre hangjukat
tőke bánja, ritka már a nagy lugas.

Szája tátva, árva kanna megtelik,
tán kitart az égi manna reggelig.
Várva mustra, öt-hat ember őgyeleg,

cefre vonzza, sárga méhnek „őselegy”.
Inni kéne, oly vidám az este itt!
Ünnepelnek emberek, s az Istenek.